Mivel a nappalok hosszabbodnak, és mivel hétköznap délelőtt általában dolgozom, elhatároztam, hogy délutánonként is ki fogok ülni a lesbe akár csak egy órácskára is. Tegnap volt a próba és hatalmas madármozgást tapasztaltam. Ennyi idő alatt is nagyon sok faj jött enni, vagy inni az itatóra.
Kissé fáradtan keltem, de csak rá tudtam venni magam egy kis madárleselkedésre. Nem bántam meg, gyönyörű idő volt, ilyenkor bizony nem szabad a lakásban aszalódni. Kezd színesedni a fajkínálat, egyre többen keresik fel az erdőszéli madárstrandot. Végre tavasz van, a kedvem is jobb.
Mivel a hétvégén nem voltam fotózni, böngésztem kicsit az archívumban. 2008 szeptemberében a Bajor-erdei Nemzeti Parkban tettünk kirándulást, az akkor készült képekből szemezgettem néhányat. Gyönyörű hely, érdemes oda ellátogatni.
Hazafelé jövet, az egyik benzinkútnál állt ez a csodabogár. Ezért a képért azt hiszem megérte előhalászni a fényképezőt a csomagtartó aljából. :)
A leshez való kijutás nem volt zökkenőmentes. A csúszós havas, jeges úton még addig sem ment fel az autó, mint ameddig szokott (félútig). Megállt, csak forgott a kerék és nem akart feljebb menni. Gondoltam visszafordulok és lerakom az autót ott, ahol lehet. A megfordulás művelete addig sikerült, hogy keresztben megállt az úton az autó és se előre, se hátra. Ebben az állapotában voltam kénytelen feltenni a hóláncot (még jó hogy volt nálam :) ). Hólánccal viszont teljesen fel tudtam autózni a hegyre. A fáradozás úgy érzem megérte. Nagyon nagy élmény volt a szikrázó napsütésben az a hatalmas nyüzsgés a les körül. Még két ember is odatévedt, amitől az ölyvek hamar eltűntek a környékről, de szerencsére a gyorsfagyasztott csirkefarhát vonzereje volt akkora, hogy visszacsalja őket.