Hóesésben

A harkály kedvenc fája

Úgy néz ki, sikerült rátalálnunk a harkálynak is rendkívül módon tetsző fára. Az eddig a harkály számára kitett fával ellentétben (amin épp csak egy pillanatra megkapaszkodott a madár) az új "harkályos" fa olyannyira tetszik neki, hogy kis híján el is aludt rajta.

Karvalyos nap ismét

A karvaly látványától még mindig felmegy a pulzusom. Hihetetlen kisugárzása van ennek a madárnak. Íme, ő az, akiről november 21-i bejegyzésemben írtam. Most is akcióval kezdett, az itató elé vetette magát, majd kis idő múlva felrepült erre az ágra, amin a képen is látható. Mintha csak azt mondta volna, "itt vagyok, most lehet fotózni". A kép amit feltettem, minőségben a leggyengébb a sorozatból, de a nézése ezen a képen a "legkarvalyosabb", ezért szerettem volna ezt megosztani.
Végre született kép a kis ökörszemről is. :)
Az ölyvek ma nem nagyon tettek ki magukért, épp csak megmutatta magát az egyik.

-10 °C

Cirka 50 madár egyszerre...

Csak saccolni tudom mennyi volt a legtöbb madár, ami egyszerre előttem szaladgált, illetve repkedett, de nem túlzok ha azt mondom 50-es ez a szám. Csak ölyvből 11 volt egyszerre, ezen kívül rengeteg szarka, dolmányos- és vetési varjú és holló. Ezeken kívül volt egy szürke gém is.
Remélem nem hagytam ki egyet sem :).

Fenyőrigó

Hatalmas élményben volt ma részem fotózás közben. Élő egyenesben figyelhettem meg egy karvaly támadását. A les körül ment a kergetőzés, szerencsémre sokszor úgy, hogy láthattam az akciót. A karvaly még a legsűrűbb bozótba is bevetette magát a kismadarak után. Hihetetlen volt mindezt néhány méterről szemlélni. Sajnos fotót készíteni lehetetlen lett volna, de így is megérte ma is korán kelni :).
Nem mellesleg egy fenyőrigó is lencsevégre került. Még ha nem is a legjobb pózban, de számomra így is értékes.

Karvaaaaly :)

A mai nap fő atrakciója az utolsó képen látható gyönyörű karvaly fiú, de nagyon örültem, hogy a tavalyi évvel ellentétben most ismét bejár a nagy fakopáncs is.

Ölyvek :)

Azt hiszem megérte a sok fáradozás és a sok "feleslegesen" kint töltött óra. Végre rászánták magukat a helyi ölyvek, hogy nálunk ebédeljenek. Ha nem is voltak bent hosszú ideig, mi (Zsolti barátommal) nagyon örültünk a villámlátogatásnak is. Ezeket a képeket sikerült róluk készíteni a rövid idő alatt.
Érdekes volt, hogy az ilyenkor szokatlanul nagy énekesmadár mozgás az itatón, ami múlt héten volt tapasztalható, szinte nullára redukálódott. Egy-két széncinege lődörgött csak, és a kis ökörszem látogatott meg egy percre. Egyszer már ez a kis ökörszem is engedhetné végre, hogy lefotózzam. Ami késik, remélem nem múlik.

Tatai Öreg-tó part

A hideg megérkezett, az ölyvek még nem...

Szerintem már nem kell azért az ölyvekre sem sokat várni, a hangjukat már hallatták, csak még nem mutatkoztak.